Most itt ülve a csendes kis szobámban egész más dimenziónak tűnik az a rengeteg hangos utas meg mozgolódás, ami az elmúlt napban történt. nekem két nap ugye, de alig 24 óra telt el azóta, hogy felszálltam Bécsben.

Aranyos volt a röntgenezésnél a munkatárs srác, kérdezte, h van-e laptop, mondtam, igen, mondta, ki kellene venni. megtettem, akkor megemelte a táskát, hogy akkor így már mehet be, majd amint megemelte, keserves arccal megkérdezte: és kő is van nálam? Azóta kezelik a sérvét, pedig annyira nehéz nem is volt a táska, csak 13 kiló (a kézipoggyász megengedett súlya a Qatar Airways járatain 7kg, de szerencsére nem mértek, a bőröndöm meg 80 dekával a határ alatt volt, ami azért fájhatott volna, egy túlsúly kilogramért kb. 6000 Forintot kell letenni).

ott még ilyen idő volt:

az első repülőút valami nagyon jó volt, ő volt itt a repcsink:

Ilyen kis monitorja volt mindenkinek, érintőképernyős, lehetett választani 12 mozifilm, 8 TV csatorna, 32 teljes zenealbum és rengeteg játék közül (zuma, bejeweled, luxor, golf, póker…), úgyhogy innen üzenném annak, aki szerint uncsi ez a nagy repülőút, az üljön oda és mutassa meg, hogy unatkozik, kiváncsi lennék 😀 (biztosan nem repült messzire jó ideje)

Nagyon jó volt a kaja, én tengeri gyümölcsös paellát választottam, jó döntés volt 🙂

Itt az első repülővel megtett útvonal (a másodikról nincs kép), ez 3970 km:

Dohában arcon csapott a 27 fok és a magas páratartalom, de ez éjjel 11kor annyira nem is meglepő. hatalmas az ottani reptér és most építik az újat, az jövőre lesz üzemképes, de még 3 éven át fejlesztik. ez most a régi (a transfer check in olyan egy negyede éjfél körül):

Amúgy teljes lelki nyugalommal ott áll a bolt közepén egy piros Alfa Romeo, egy fehér Maserati. Hát kérem, akinek megy a szekér…

Szeretném, ha első körben a számítógépesek lelkét simogatnák kicsit meg az új reptéren. Ahol áram volt, ott net nem és fordítva (illetve van pár helyen kint áram, de ennyi embernél mind tele volt), így problémákba ütközhetett az alábbi javaslat:

A második géphez vagy negyed óráig buszoztunk, majd még a gépnél is vártunk, aztán késtek utasok is, így az a csoda, hogy a végső csúszás mindössze fél óra lett. Itt aludtam is a gépen, mert nem működött a TV előttem. kicsit átültem máshova, de álmos is voltam, untam is, de majd a gru-t meg kell nézni később feltétlen. Itt a megtett út 6337km volt, kép az útvonalról nincs, de át India meg a Himalája felett kb. szépen vízszintben.

A kaja rémálom volt. Azt írták rá, h gombakrém, csirkés virsli, a palacsintában ricotta meg spenót van és mindez pariszósszal. Jó is lehetett volna (eltekintve attól, h utálom a gombát így), de rossz volt. A desszert viszont valami karamellás mogyorós tejbepapi volt, az bejött. Jellemző, h a gépen levő ázsiaiak általában az édességet meghagyták, a csokit is és ezt is.

Na aztán itteni idő szerint 14:30 körül landoltunk Hong Kongban, itt kicsit meg voltam szeppenve, de aztán segítettem egy szlovák házaspárnak eligazodni és egyből rendbe jött minden. Előbb a pecsétet kapja meg az ember (a repcsin ki kell tölteni egy adatlapot, ha nem vagy hongkongi állampolgár), aztán mehet a csomagokért és utána kifelé. Ha azt mondtam, hogy a dohai reptér nagy, akkor erre itt nincs is szó.

És míg másokat egy táblával a kezükben vártak az utaskiengedésnél, addig nekem az ország ezzel kedveskedett (egy lovas reklámon kívül, majd hazafelé lefotózom, most merült a kicsi gép már, a nagyot meg nem akartam elővenni, itt fent a képek többsége egy kis Samsung S760 kompakttal készültek, de merült nagyon az akksi, nem kell meglepődni a minőségen):

Bejöttem a gyorsvonattal Kowloon városába (a közhiedelemmel ellentétben Hong Kong nem egy város, hanem sok városból tevődik össze és az ország nagy része zöld hegyvidék).

A városi dugó a reptéri ingyenes minibuszból:

Elfoglaltam a szobát és mentem is sétálni. Itt korzóznak emberek a szállások környékén és próbálják leszólítani az ember lányát (egyedül, szőkén, csomaggal hatványozottan), hogy tudnak tök jó szobát, ignorálni kell őket és magyarul visszaszólni, akkor hamar megunják.

És amiért elindultam sétálni, az igazából a kikötő. Tömény giccs, pláne a minden este megrendezésre kerülő “fények szimfóniája” című lézershow, amiben mindkét part részt vesz.

Most pedig itt már elmúlt 11 óra és mivel 7kor szeretnék kelni, hogy mehessek körülnézni Hong Kong városában, így megyek is aludni. jóéjszakát gyerekek ( – . – ) ~~~