Reggel korán keltem, nyűgös voltam, mindenki kávét ajánlott, amikor a fejemre nézett és elmentem sepak takraw-t nézni (hol így írják, hol egyben, tudja a fene ezekután). Ez is olyan, mint a díjlovaglás. A belső körnek tuti nagyon izgalmas, de fotózni macerás (a többi játékos miatt, képesek folyton a képbe állni a szemetek) és nézni nem nagy izé. 3 játékos van egy olyasmi pályán, mint egy röpi pálya, két oldalt ülnek bírók, akik a hálót nézik, mert nem szabad hozzáérni meg van még egy rahedli elszórva. A labdához fejelve vagy lábbal szabad hozzáérni, illetve háttal is emelték át a háló fölött, a cél ugyanaz, mint a teniszben vagy a röpiben, a másik oldal aktív térfelén érjen földet a labda.

Nagyon látványos amúgy, csak valahogy egy csirkebelezés jobban érdekelt ma, így felkerekedtem városnézni meg telefont keresni. Az áldott Vodafone-os kártyám az itteni telefonok kb. 10%ban működik (pedig milyeneket találtam, anyám… Simán beleszerettem az egyikbe), amelyikben meg véletlenül felismeri a rendszer, arra a telóra 1 év gari van csak és kizárólag Kínában, úgyhogy majd megnézem Hong Kongban, addig valahogy majd kibírom, eddig se telefonáltam, csak MSNen beszéltem.

Voltam viszont a helyi Szabó Család Emlékműnél.

A Chen a leggyakoribb családnév Kínában és állítólag ők dobták össze a zsét (képzelem, mennyire volt választható az adakozás) erre a központra, ami Guangdong építészetét mutatja be. na most ami nekem ebből lejött: egy ultragiccses, ám tényleg nagyon kínainak látszó épületegyüttes, a belső kertek tele vannak bonsai fákkal és két, bizonyára nagyon értékes művész által odaböfögött szoborral, amiknek a szépségét tutira csak én nem tudtam értékelni, de én gondban vagyok a kilógó_seggel_dagadt_nő_biciklizik_vidám_arckifejezéssel_a_fején című (OK, önhatalmú a cím – a szerk.) fehér szoborral is (amúgy a bicikli igazi, de itt abból van elég) a sajtólakások környékén.

Előtte viszont bekeveredtem egy olyan piacra, amihez képest az ecseri a biztonság, a tisztaság, a jó illat, a biztos minőség és az üres tér szimbóluma. Konkrétan volt, ahol a kocsiktól nem lehetett átmenni az úton, furcsa meg ronda szagok mindenhol, itt már láttam utcai kajaárust, ahol a felét legalább nem tudtam, hogy mit árul. Fehér ember én voltam. ennek megfelelően is néztek hol rám, hol a gépre a kezemben. A végén úgy voltam, hogy elég az a hasmenés, amit most úgy nagyjából kontrollálok napi 4 tablettával, nem kell még valami mellé, úgyhogy olyat eszek, amiről tudom is kb., hogy micsoda: sushit. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli. Van itt sushis étterem elég, node nem beszélnek semmiféle emberi nyelvet. A végén egy tábláról összeválogattam egy akkora adagot, hogy féltem, nem fogom tudni megenni és leülve, kiszolgálással, üdítővel együtt is kijött 900 Ft alatt a végösszeg. borravaló nem dívik errefelé.

Cserébe viszont illik alkudni, de olyan szinten, hogy volt a Chen Clan egyik épületében egy kis bolt, ahol belülről kézzel kifestett (!) kis üvegcséket árultak, amin lovak futkorásztak és a kiírt 180 yüanos ár helyett már 70nél tartott a csaj, csak azt nem értette, hogy voltaképpen meg se akartam venni. amúgy parfümös üveg volt, csini, de lusta lennék folyton feltölteni 🙂

Én nem tudom, a többi ember itt hogy van vele, nekem a könyökömön jön ki kicsit az Asian Games, annyira mindenhonnan ez üvölt, dübörög, ordít és hányja az arcodba a színeket meg ezt az öt kecskét (Guangzhou a monda szerint valahogy általuk lett idetojva meg ők a játékok kabalafigurái is), valami hihetetlen pénzpazarlással. Gondolom, azok főleg imádják ezt, akik szakadt ruhában guggolva eszik a kis levesüket az omladozó házuk ajtajánál, mert nyilván náluk rosszabb helyen lenne egy kis segély.

És ha már pénzkidobás, este kimentem Tianheből a Guangdong Gymnasiumba (aki röhög, annak elárulom: vajmi kevés köze a mi gimnáziumunkhoz) taekwondot fotózni, de elírták az időbeosztást a központban, így a két utolsó meccsre értem oda meg utána volt egy karatés bemutató (utóbbi tetszett nagyon, ügyesek és aranyosak voltak a gyerekek, a nagyok meg még inkább). Ezt a sportot se tudnám űzni, a mentő folyton rohangált befelé, tele voltak a sportolók idült sérülésekkel, amik most kiújultak, fújtak, kentek, borogattak, amit értek. Szóval itt most kezdődött a verseny, ezen a helyszínen, így felette tanácstalanok voltak. vagy 10 embert végigkérdeztem, hol a media shuttle megállója az MPC felé. Na most vagy fogalma nem volt az illetőnek arról, hogy van ilyen, aztán volt, aki az MPC-t nem tudta, hogy mi, úgy se, hogy MMC vagy Asian Games Town (megjegyzem, a rövidítés a mániájuk, ha EP, E, Hbb, vagy Rtb vagy, akkor mehetsz a TM-mel az MPC-be, de az LZ-nél kell beszállnod és vigyázz, nehogy a VIP részlegbe sétálj át). a végén a VIPben aranyosak voltak (én meg kivételesen nem is annyira ideges, szóval most ezt nem kibalhéztam, csak beszélgettem velük) és intéztek nekem egy privát autót krém bőr ülésekkel, csipkés terítővel, fehér kesztyűs sofőrrel, halk motorral, fincsi légkondival és az kihozott ide (más kérdés, hogy sose volt itt, így a végén kérdezősködött meg aztán én irányítottam, de izgi volt, harmadikra értettem meg, hogy azt mondja, good evening, ezen azért érdemes elgondolkodni, mennyire tud vagy sem angolul akkor).

Hihetetlen, hogy most ennyi idő alatt ekkora bejegyzést így összehoztam, épp nem beszélgetek senkivel se közben (márhogy otthonival, bár most ittenivel sem, de az nem zavarna).

Egyre jobban elhatalmasodik mindenkin a kitűző-mánia, kb. 13 évesnek érzem magam, amikor egy biztonsági őr megkérdezi, h cserélünk-e… Aztán felröhögök és előveszem a tartalékban levőket, amiket szívesen cserélek, adták gyárilag a táskához, igazából ami tetszett, azt kivettem belőle, a többit meg úgyse használnám sehol. 8 kitűzőnél tartok és ez nagyon jó “eredmény”, keveseknek van ennyi. Zhou megkapja majd a japánosat az utolsó nap, majd veszek egy másikat Hong Kongban 😀

Viccesek a feliratok is, volt már KIS bolt, aztán az autópályán nem distance-ot kell tartani, hanem space-t és még Hong Kongban egy pólón láttam, hogy “date me before I’m famous”. Az. Meg az igeidőegyeztetés.

Holnap military terep lesz, mire felébredtek, már itt leszek elvileg, 9-12ig tart, tehát otthon 5ig.