Reggel felültünk szépen a vonatunkra és elindultunk Kobéba, a füvészkertbe. Nem nagy varázslat, Kyotoból szépen egy vonat visz Shin-Kobe állomásra és pont ott van a kert bejárata. Felmentünk felvonóval, hogy aztán gyalog lecsoroghassunk.

Kicsit elszámoltam az időt, ettünk levendulafagyit, fürdőztettük a lábunkat is, így fél óra késéssel értünk le az aljára. Ekkor még azt hittem, meg lehet oldani így is minden, aznapra előre eltervezett programot (nem meglepetés ezekután: tévedtem).

Innen nagy nehezen felküzdöttük magunkat a nyugati negyed egyetlen megnézendő házához, ami természetesen múzeumként üzemel, az Uroko-no-Iehez. Igazából európaiként egy ilyet megnézni elegendő és ez volt a legnagyobb, így ezt tettem bele a programunkba.

Lesétáltunk a Sannomiya állomásra, útközben vettünk átlátszó banán shake-et. Ugye most megy ez az átlátszó italos láz Japánban, van kóla, kávé, többféle dolog, na ilyet nem láttunk még, Domi epres joghurtitalt vett, mindkettő nagyon illatos, nagyon vállalható és nagyon mesterséges.

Vonattal elmentünk a Hyogo állomásra, ahol pechünkre találtunk egy Can★Do üzletet, amit kicsit leraboltunk csokiügyileg, viszont ez elvitt egy negyed órát. Itt már erősen csúszva érkeztünk a következő ponthoz, a Nofukuji templomhoz, ahol Japán 3 legnagyobb Buddhája közül az egyik van, amit még én sem láttam (viszont mi így végiglátogatjuk mindet, mert a másik kettő a narai és a kamakurai, bár több lista létezik).

Innentől mindegy volt, mert az, hogy 10 perc csúszásban legyünk, elég volt arra, hogy tudjam, nem fognak beengedni a Himeji kastélyba, pont ennyivel később érnénk oda, így el se indultunk, hanem elmentünk Osakába, ahol először megnéztük az autópályát, ami átmegy egy irodaépületen. Nagy vacilálás volt, hogy melyik kilátóba menjünk, az Umeda Sky Buildingbe vagy az Abeno Harukasba, végül az lett a megoldás, hogy úgyis mindenkit az autópálya érdekelne az elsőből, mert onnan látszik és ezután elmentünk az utóbbiba, ahova fel is mentünk.

Ettünk még szétszéledve a közeli plázák rengetegében (három kapcsolódik egybe), majd félhulla állapotban értünk a szállásra.