Tehát mint mondtam, dél felé szólt a terv és ezt meg is ugrottuk, foglaltunk szállást Szarajevóba és irány Bosznia! Valószínűleg egyébként mindketten jártunk itt Jugoszlávia részeként, de nem emlékszünk úgyse és akkor ez most ér legitim országként.

Kicsit lábrázásom volt a várostól, vagy legalábbis a környéktől, ahova foglaltam. A hotel meglett, bár kívülről nagyon bizalomdermesztő volt, a parkolás horror drága (12€/éj). Mint másnap kiderült, ez ráadásul nem is valami putri negyed volt, itt voltak a nagykövetségek. A reggelinél nagyon kiderült, hogy ez kőkemény balkán, olyan szinten penészes kenyeret adtak, hogy vigyáznom kellett az úrinői mivoltomra, amikor megmutattam a személyzetnek, hogy na. A nescafe ingyen volt, a gépiért extrán pénzt kértek volna, eltekintettünk tőle. A kutya természetesen fizetős volt.

A parkolónál jött a következő pont. Ugyan reggel elsétáltunk pénzt levenni, de túlságosan nagy címletet adott, nem tudtam vele a parkolást fizetni. Ezekután 3 boltban próbáltam pénzt váltani, sehol nem engedték. Már az utcán sétáló embereket zaklattam, mire végre egy megszánt és fel tudta váltani, ki tudtam fizetni a parkit és mehettünk a török piacra. Itt egy kerthelyiségbe nem akartak engedni leülni kutyával (ez amúgy elég nagy gond errefelé a sok muszlim miatt, mert a kutya tisztátalan állat), de végül nagyszerű kávézót találtunk, volt hozzá lokum is és kértünk egy autentikus baklavát.

Sétáltunk utána egyet. Én nem tudom, mi ez a rendszámfétis errefelé, de már reggel láttunk egy kanadait, akkor azt gondoltuk, hogy az egyik követségről van. De nem, utána még egy kanadait és két amerikait is láttunk vidéken, aminek azért kicsi a valószínűsége. Kifelé a városból még megálltunk a King Fahd mecsetnél, ami az ország legnagyobbja, de nagyon antipatikus volt a környék és zárva is volt.

A Bosna folyó forrása következett, ez rendkívül szép park, kár, hogy csak egy óránk volt rá, mert még komoly céljaink voltak a napra.

Itt már nyilván tudtunk, merre megyünk, így belefért egy isteni ebéd. Javasolták a neten, hogy a környéken bárányt együnk. Beültünk egy helyre (ahol bár külső részen voltunk, de megint szóltak, hogy arrébb üljünk már a kutya miatt), ahol ráadásul volt mézes bárány, azonnal azt kértem és egy biztonsági fogást mellé. Később a horvátoknál is volt egy helyen bárány, kértem hozzá mézet csak úgy, ezentúl ezt így fogom enni.

Muszáj volt betérni Mostarba, de iszonyatosan turistás lett. Nézegettem, hogy venni kellene mézet, de féltem, hogy turista lehúzás. Nagyon meleg volt a városban. Épphogy találtunk egy parkolóhelyet, ami nem volt horror (10-20 euro minden udvarban, az utcán meg valami 1,2/óra). A kutyára tettünk egy ilyen szivacsos takarót, amit bevizeztünk (meg én is a fejemet), UV napernyő, a kutya mancsára védők, hogy ne a forró talajon sétáljon, mert 43 fok volt. Az a baj, hogy valószínűleg máskor nem járunk erre, így most kellett benézni. Iszonyatosan turistás a környék, de vannak kincsecskék, nagyon szép fülbevalót vettem 2 euroért. Az tetszett amúgy, hogy az utca közepén vizet folyattak, hogy az egy kicsit hűtse az utcákat. Érdekes, hogy a helyi kutyák fülében krotália (fülszám) volt. Remélem, oltják és ivartalanítják is őket. Egyébként ez már a hercegovinai rész, itt erősen megcsappan a mecsetek száma és így nőtt a kutyáké, fentebb egyetlen egyet láttunk csak, német turistákhoz tartozott, de helyit egyet se.