Hajnalban keltünk és mielőtt bármit ehettünk volna, kezdtük egy fél órás buddhista szertartással. Úgy az egésszel nem volt nagy baj (érdekes volt, hogy az előző napi vacsihelyről találkoztunk két emberrel, de nagyon sok külföldi volt, a fela banda), egy része jó is volt, amikor a szív szutrát kántálták a papok.

Igenám, de volt egy olyan része is és ez volt a hosszabb, amiért haragszom. A japán vendégek nem szólnak érte, mert ők semmiért nem reklamálnak, a külföldiek pedig rajtam kívül nem értették. Az volt a téma, hogy milyen látványosságok vannak a Koyán, meg hogy milyen lesz az időjárás aznap. Hogy úgy mondjam, ha egy pap a templomban a misén ilyen témában tartana beszédet és nem valamit tanulmányozna.

Utána jött a reggeli, ami a legjobb eddigi vegán étkem volt szerintem. Mellékelem róla a leírást is.

Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy a szertartás után reggelizni mentünk, nem pedig fotózni, csak egy képet lőttem akkor telóval, később mentünk és már nem voltak olyan mesések a fények. Körbefotóztuk a helyet azért, amíg vártuk a goshuinomat.

Az Okunoin temetőben fejeztük be a napot és most ott is kezdtük, mielőtt még több ember jött volna. Most bejártuk az egész útvonalat, közben meséltem a dolgokat.

Előző nap találtunk egy jó kis ingyenes parkolóhelyet és most is azt választottuk, praktikus helyen is van. Később meg is telt, jól választottunk. Ez szemben van a Kongobu-ji Danjo Garan komplexummal, sétáltunk egyet bent napfényben is.

Bementünk az út végén található Kongobujiba is, nekem múltkor is nagyon tetszett. Láttam egy szimpi buddhista papnőt beszélgetni emberekkel, majd nagyon mosolygós volt, amikor ezt abbahagyták és rám nézett akkor is, így megkérdeztem, készíthetek-e róla egy képet és megengedte.

Ennyi volt számunkra a Koyasan. Lecsorogtunk Kudoyamába, ahova én korábban be akartam már ugrani, de jobb, hogy nem tettem, így most kevesebb energiából megúsztuk a csalódást. A fénypont egy csecses templom volt, a Jison-in, de az is annyira semmilyen, hogy csak egy albumot hozok a faluból. Wakayama felé haladva még megálltunk egy nagy Buddhánál is, ami konkrétan egy játszótéren volt, teljesen súlytalan.

Útközbenre be volt bökve nekem még a Negoroji templom, de így utólag nem teljesen értem, hogy miért, semmi kiemelkedő.

Korábban értünk Wakayamába, így még be tudtunk menni a hotelünk mellett található Taga szentélybe, de tényleg csak goshuinért jöttem. Csináltam telóval néhány képet, amíg vártam.

Ezután leparkoltuk az autót és mentünk a kastélyba, mert így másnapról húztunk előre programot, tökéletes is volt. A szobánkból látszik egyébként, később lefotóztam, az is itt van az albumban.

Ahogy jöttünk lefelé a horror melegben, már kerestük a kamionokat, mert olvastuk egy poszteren bent, hogy van egy dekotruck rendezvény és pont ez az utolsó nap. Ilyen járgányokat már csak rendezvényeken lehet látni, mert nem közlekedhetnek az utakon, nehogy elvonják valakinek a figyelmét és baleset történjen. Megtaláltuk őket, de megkérdeztük, este meddig maradnak, hogy később visszajöjjünk sötétben és elmentünk enni. Kis kutatással találtunk egy nagyszerű rákos éttermet, bármikor visszamennénk.

Este a tervek szerint le is mentünk a teherautókhoz, kiváló utolsó esti program volt. Volt jó zene, beszélgettem csomó emberrel, vettünk házi warabi mochit. Még egy kicsit el is érzékenyültem, hogy ilyen jó buli volt. Erről nem tudok kevés képet betenni. A legjobb a két macska volt.

Reggel nyitásra odamentünk a Kimiiderához. Fizetős a parkolás, amit azért nem értek, mert fizetős a lift is a hegyre, valamint a templomba a belpő elvileg (bár senki se ellenőrzi). Mindenesetre nem korán kelő típusok, így ingyen állt a kocsi végülis.

Kimentünk a Porto Europába, ez is nagyon jó kis hely, ha mégannyira furcsa is. Az európais környezet igazából egy vidámpark (erről nem tudtam előtte), de van itt egy halpiac is, ott ettünk nagyon jót. Ami őszintén meglepett, hogy itt a világ végén mindenhol tudtunk kártyával fizetni, így fel is ültünk egy vizes csúszdára, nagyon klassz volt.

Még megálltunk egy szentélynél, a Tamamatsushimánál, de nem volt nagy eresztés, igazából goshuinból is jobbat reméltem.

A reptér felé már csak egy nagyon cuki csatornafedelet néztünk meg. Beszippantott ez a szubkultúra.

Leadtuk az autót, minden rendben volt és szépen elrepültünk Osakából Hongkongba, ezen az útvonalon is premium economyn.

Hongkongban nem volt semmi nyitva, éjjel volt (de jó, hogy Japán felé megvettem a nacit, amit kinéztem). Volt viszont pontunk elég sok Revoluton (ha az ember azzal fizet, tudja gyűjtögetni és mindig erről vesszük a repjegyeket), azokat beváltottuk egy lounge-belépőre és ott hesszöltünk, amíg nem mentünk. Kicsit pofátlanságnak tartom, hogy a zuhany extra fizetős, de kibírtuk. A második repcsiről azért nincs képmentés a következő albumban, mert még sose történt meg az, ami most igen: ugyanazzal a géppel repültünk tovább, amivel idáig jöttünk, csak nem ugyanabban az ülésben, hanem eggyel mögötte ülve.

Hazafelé a müncheni állomáson amúgy amerikai turistákkal beszélgettem, érkeztek a Muzsika hangjai kirándulásra a hegyekbe. Szegényeket lesokkolhatta a lelakott vonat, ami érkezett, mert még engem is meglepett, aki azért látott néhány MÁV-csodát.