Nehezen indult a reggel, összepakoltunk, Kunio kivitt minket a fujisawai állomásra, elbúcsúztunk és indultunk Yokohamába.

Kicsit macerásan találtuk meg a hotelt, hogy lerakhassuk a csomagokat, aztán elindultunk enni valamit, amiből az lett, hogy kicsit megborult a program: csak a városban levő kimaradt dolgokat néztük meg. Egyből mentünk a kínai városrészbe, az első napirendi pont a Kuan Ti Miao templom volt (Kanteibyo). Ez a környék olyan “mélykínai”, szóval olyan, amilyennek a turisták képzelik az országot 😀 Mindenhol ételeket árulnak, olcsó gagyi cuccokat, esetleg érdekesebb kajákat, illetve a templomok mérhetetlenül túlcsicsázottak (bár ez sok fotóra ad lehetőséget).

A második templom a Ma Zhu Miao (Masobyo) volt. Nekem ez jobban tetszett, de ez is nagyon csicsa, bár a kínai templomok mindig díszítettebbek, mint a japán vagy koreai társaik.

Mindkét templom kívülről ingyenesen megnézhető, be csak akkor mehet az ember, ha vesz egy olyan jegyet, amihez jár füstölő is és egy személyes asszisztenst kapnak, aki mindent elmagyaráz, hogy mi miért van úgy, segít nekik imádkozni és körbemutogat nekik mindent.

A közelben volt egy Don Quijote, ahova betértünk, mert azt hazudta a nevében, hogy MEGA üzlet, de sok nagyobb társában jártunk már, ez csak kétszintes volt és nem is nagy húha, de azért vettünk pár dolgot. Innen rohantunk be a városba, hogy időben odaérjünk a találkahelyre, ahol Hideakival találkoztunk, vettünk egy kis kaját és beültünk életünk első baseball-meccsére. Nem volt rossz, de sanszos, hogy ez egyben az utolsó meccsünk is volt 🙂

Egyébként egy holland férfipáros mellett ültünk, akik közül az egyik Japánban élt pár évig kisgyerekként és rajong a japán baseballért és csak azért töltenek 9 napot itt, hogy meccsekre járjanak. Furcsa volt kicsit.