Bár nem volt kifejezetten strandidő (az egész út időtartamára esőt mondtak), de elindultunk dél felé megint. A természet aztán a mi oldalunkra állt, szinte alig esett, kellemes sétálós idő volt. Mondjuk a végére direkt tengerpartra foglaltam be pár napot hotelbe, de ez van, legalább ettünk finomakat.

Az első nap nagyrészt az utazással telt, sétáltunk egyet Padovában, de nem ez volt a lényeg, ide csak a ginzenges kávéért jöttünk be. Délután megnéztük a Pisani villát, ahova a kutya is bejöhetett (a kertben szabadon, beltéren kézben).

Már ezen a napon ettünk egy nagyon finom marhahúsos pizzát.

Este azért betekertünk még egyet, miután elfoglaltuk a cuki ferrarai szállásunkat. Egy sarokra volt egy jó kis pizzázó, a kutyasétát összekötöttük vele és jól tettük, ez is rendben volt, a hely neve La Pizzacaccia. A büdösnek eddig nagyon bejött az út, sok pizza és saját kanapé.

Reggel előszedtük a kocsit az utcából, ahova úgy parkol le az ember, hogy nem tudja, mit talál a helyén, éppen hogy fért el autó a parkoló sor mellett. Mentünk még egy kört Ferrarában.

Napközben átmentünk Bolognába, kapott még egy esélyt (nem annyira kedvelem), valamint megnéztük a Ducati múzeumot. A Baci múzeumába sajnos jó előre időpontot kell egyeztetni, így azt buktuk. Bolognában van viszont egy nagyon érdekes hely, amiről csak nemrég szereztem tudomást és a repülés szerelmeseként kötelező pont volt, ez a Museo per la Memoria di Ustica, ami egy repülőgépszerencsétlenségnek állít emléket. Egészen egyben ki tudták emelni a gép részeit és összerakták. Elég súlyos anyag.

Először jöjjön pár városkép:

Majd a Ducati múzeum:

És végül a repcsis:

Este már a nagy kedvenc modenai szállásunkon aludtunk, itt Naninak azért volt meglepi a két helyi retriever személyében, akik egymással küzdöttek azért, hogy a csontos hercegnő legalább rájuk vesse szemeinek pilláját. Csak ajánlani tudom egyébként, a hely neve B&B Giarola 25.2 (mesés a reggeli).

Sajnos a szálláshoz legközelebbi autómúzeum zárva volt, de azért nem maradtunk látnivaló nélkül. Igazából alig tudtunk mindent egy napba belesűríteni, még maradt későbbre is (erre jöttünk visszafelé is). Délelőtt az elmaradhatatlan sétával kezdtük a belvárosban.

Innen a Ferrari múzeumhoz mentünk, ahol én még nem voltam bent, ezért Marci addig megvárt. Egyébként a következő albumban van egy kép a helyi autómúzeumokról, aki szereti őket, kötelező környék.

Itt is rémeseket ettünk egyébként, mutatnám:

Délutánra még két hely fért be, egy, ami nekem volt fontos, Pavarotti szülőháza, itt Marci és Nani megint megvártak, hencsiztek a mezőn.

Kicsit siettem, hogy még egy fontos helyre eljussunk zárás előtt. Kutyát is lehet bevinni (lábon) a Horacio Pagani múzeumba, ami nagyon menő volt. Életemben nem hallottam előtte erről az autóról.

Egyébként bementünk egy Maserati-kiállítóterembe is, ahol ránk akarták sózni ezt a vackot.