Az eredeti terv az volt, hogy szépen felülök itt a közeli Attnangban a vonatra Bécsig, ott átszállok és bőven idő előtt a Keletibe érek, majd onnan kimegyek a reptérre. Közben viszont beiktatták Tatabánya és Kelenföld között a buszokat (aztán onnan vagy kicsit vonat a Keletiig, vagy mehet mindenki, amerre lát), én pedig nem bízom a MÁV buszaiban, így inkább úgy döntöttem, hogy kiszállok Bécsben, ott Flixbusra ülök a Népligetig és onnan Flibco busszal megyek a reptérig és ezzel is jól érek oda a többiek előtt.

A buszozás egyből kalandosra sikeredett. A sofőrrel beszéltünk, hogy vele, vagy az egy órával utána induló, egyből Ferihegyre menő járattal lenne érdemesebb mennem. Kérdezte, hova repülök, mondtam, hogy Japánba és meg is volt a közös téma, hogy a lánya nagyon szeretne kiutazni. Azt mondta, mindig szokott lenni egy 15-20 perces csúszás, mert felesleges ideje van pl. a bécsi reptéren, ahol 45-kor kell beérnie, de korábban szokott, viszont akkor is maradnia kell 50-ig. Na most is odaértünk 35-kor és ott volt már a két utas, akit fel kellett venni. Azt mondta a sofőr, hogy akkor is várnia kell, ha senki más nem akar felszállni, de 45-kor azt mondta, hogy őt nem érdekli, ő akkor megy most tovább.

Időben odaértem Pestre, sőt. Megkerestem a várható buszmegállót, mert a Flibco nem konkrét megállót használ, itt egy taxiknak való megállóhely volt kijelölve. Volt itt egy koreai srác is, együtt vártunk kb. óra tízig (55-kor kellett volna érkeznie), amikor inkább megbeszéltük, hogy fogunk közösen egy taxit a reptérre, nem kockáztatunk, hogy jön-e és ha igen, mikor. 8500 Ft volt a Népligettől a reptérig, azt feleztük.

A reptéren már volt manóm, aki ott várt, de fél órán belül befutott mindenki, simán feladtuk a csomagokat és felszálltunk a gépre. Egy utas ablak melletti helyére beült valami bunkó, de nem hagytam magunkat, megkértem a sztyuvikat, hogy rendezzék az ügyet. Egyébként a repülő egy órás késéssel indult (ahhoz képest, hogy amint beléptünk az útlevélellenőrzés után, last call volt, lekéstük a számunkra fenntartott szlotot), de ebből be is hoztunk fél órát és volt is bőven időnk az átszállásra (több, mint 3 óra) és így nem aggódtunk, csak elég meleg volt a gépben. Kettővel mellettem ült egy lány, aki megpróbálta, hogy cserélnék-e a barátnőjével ülést, de igazság szerint én okkal választottam ezt az ülést, hogy ablak is legyen, bal oldalt, plusz kellően messze azért a szárnytól, hogy ne legyen hangos és büdös felszálláskor, meg tényleg lássak is valamit, így nem mentem bele a cserébe.

A kaja teljesen rendben volt, marhahúsos lasagnét kértem. Alig bírtam megállni, hogy ne aludjak el, de így volt praktikus később. Dubaiban rögtön volt egy biztonsági ellenőrzés, de ezen kívül csak ültünk, beszélgettünk és én burkoltam a túró rudikat, amiket az utasoktól kaptam.

Teljesen időben szálltunk fel, minden rendben volt. Még egy nappal előtte én megváltoztattam az ülésemet és bár a bal vállam fáj és ezért balra szoktam ülni, mert balra nehéz kimásznom, rátámaszkodnom bármire, jobbra ültem egy kettes ülésbe. Egy svájci matematikus fizikus professzor ült mellettem, akit meghívtak egyetemekre előadásokat tartani Kyotoban. Nagyszerű társaság volt, beszélgettünk, ettünk, aludtunk és csak egy emberen kellett átmásznom a mosdóhoz.

Kicsit korábban értünk a Kansai reptérre, vettünk internetet (annyi eszem persze nem volt, hogy én jövök vissza decemberben is, szóval több hónapossal lehet, jobban járok), ICOCA kártyát a többieknek és a Rap:it vonattal indultunk be Osakába. Mivel október 31 volt, ezért rögtön mentünk a hotelbe, majd tali és indultunk a Dotonboriba a tömegbe. Szerintem most annyira nem volt nagy durranás, sőt. Le volt zárva a híres híd is meg kevesebb beöltözött és több részeg ember volt. A helyi konbiniket innivalóért és az éttermeket csak bátraknak javasoltam.

Én az elején 5 éjszakára egy nagyon takaros, új kapszulahotelt választottam 5 perc sétára. Teljesen rendben volt a hely, de most egy ideig nem szeretnék kapszulát látni (egy hétig nem is fogok).

Reggel találkoztam a kialvatlan bandával (na nem mintha én kialudtam volna magam, szerintem 4 óra alvás sem volt) és irány Nara. Elkaptuk azt a Kintetsu vonatot, amit terveztem, nagy mázlink volt (ez a local egyébként, szóval elég lassú Naráig menni vele, szerintem praktikusabb csak egy szakaszon használni az élményért és átszállni valahol rapidra).

Narába érve először elmentünk a mochidöngölős helyre, hogy mikor van ott a műsor (amikor élőben készül az édesség). Azt mondták nekem, hogy 11-kor, így addig elmentünk a csapattal őzikéket tutujgatni meg lerágatni magunkról a hájat (többször megharapták most a hasamat, még jó, hogy két réteg volt rajtam). Visszamentünk szépen időben, de akkor láttuk, hogy egy papírra kiírták, hogy csak fél 12-kor kezdődik a show. Ennyi időnk nem volt sajnos, így kimaradt és mentünk az Isuien kertbe, a Todaijiba, majd a Kasuga taishába. Már első nap iszonyat sokat sétáltunk, úgyhogy estére mindenki kidőlt, átraktuk másik napra a fakultatív teamLab erdei installációt.