Ahogy lerakott minket a repülő, futottunk is a buszhoz, mert kicsit késtünk (egy utas nem érkezett meg se időben, se később sehogy), majd még csomagokkal együtt mentünk a Ritsurin parkhoz, mert egy hétig van esti kivilágítás.

Amit én metrónak gondoltam, az egy kisvonat volt ebben a kisebb városban, ami csak fél óránként jár, így késtünk a szállásról is.

Másnap reggel felvettük a kocsit, egy Honda Fitet kaptunk (nem szabad elfelejteni, osztrák nemzetközi jogsi birtokában tudtuk ezt megtenni, magyar jogosítvánnyal egyelőre még nem lehet Japánban legálisan kocsit bérelni).

Egyből be is álltunk vele egy parkolóba, mert a városban volt még egy néznivaló, a volt kastély maradványaival tűzdelt Tamamo park, amit megnéztünk.

Ezután Marugaméba mentünk, ahol megkezdődött a zsiráf-effektus – mi vagyunk a furcsa szerzetek, akik fehérek és bejárják Shikokut. Az első helyünk a kastély volt, aminek megmásztuk a meredek emelkedőjét.

Egy helyi térképen Marci kiszúrt egy kertet, úgy döntöttünk, azt is megnézzük. Itt van a szépművészeti múzeum is, oda nem mentünk be, így 700 yen volt a belépő. Kicsit szemerkélt az eső, de ki lehetett bírni.

Az itteni helyi térképen kiszúrtuk a környék legnagyobb templomját, aminek a közelében találtunk ingyenes parkolót is, így semmi se tarthatott vissza minket attól, hogy jól megnézzük, ez a Zentsuji.

Már ment le lassan a nap, de egy creepy hely még előttünk volt, nevezetesen egy kisállattemető a sötétedésben.

Iszonyat lassan lehet itt haladni, mindenfelé 50km/h a megengedett (autópályán 100), így már este lett jócskán, mire a matsuyamai szállásunkra értünk.