Megint a tenger felé fordultunk, az eredeti terv a strandolás volt, ez nem történt tökéletesen így. Elmentünk Anconába, de csalódás volt, olasz viszonylatban egyáltalán nem kiemelkedő, még az átlagos szintre sem jut el szerintünk.

Ledobtuk a cuccainkat az inkább praktikus, semmint szép hotelben, majd elmentünk Senigallia városkájába vacsizni és sétálni. Most teljesen benyomtam a nyaraló módot és megmondom őszintén, nem is számítottam rá, hogy ennyire cuki lesz, így csak mobilos képek vannak, kénytelenek leszünk máskor majd valamikor megint beugrani ide.

Nem is volt annyira rossz az idő másnap, csak nem alkalmas tengerben fürdésre, így elmentünk kirándulni előbb Fano városába, majd délután csak plázázgattunk, mert esőt mondtak. Egy csepp sem esett.

Két éjszakát szálltunk meg ezen a helyen, így rákövetkező nap indultunk csak tovább és Pesaroban kezdtünk. Helyes kisváros, csak van egy enyhe gömbfétisük. Biztos a díszpolgáruk, Pavarotti miatt. Itt még ettünk egy istenit a tengerparton, ez kötelező volt.

Délután meglátogattunk két, korábban kimaradt Lamborghini múzeumot, előbb a Museo Ferruccio Lamborghinit. Ide is bejöhet kutya, szóval remekül szórakoztunk, ahogy összetojta magát az oroszlán szőnyegtől.

Majd következett a Museo Automobili Lamborghini, ide már csak kézben jöhetett Nani, de muszáj volt bevállalni, cserélgettük egymást fotózásnál. Azért egy Venenot elnézegetnék otthon a garázsban.

Bologna közelében aludtunk egy vidéki szálláson, nagyon takaros kis szobánk volt, csak kár, hogy nem találtunk bornyitót.

Hazafelé már csak egy helyen álltunk meg egy kis sétára, Battaglia Termében, ahol rajtunk kívül turista nem is volt. Érdekes, mert amúgy biztosan emlékszem a nevére tanulmányaimból.

Még Mestrében ettünk egyet, én pisztáciás rákos tésztát és ez volt ez az olasz utunk.