Hétfőn napsütésre ébredtünk. Kitört végre itt is a tavasz (megjegyzendő, szerdán már 2 fokra esett a hőmérséklet és havazott ugyanitt). Összepakoltunk nagyjából és elindultunk reggelizni a közeli Doutorba, ahol nagyon fini avokádós rákos szenyájuk van 🙂

Az állomáson észrevettünk egy Kitamura fényképezőboltot, ami azért érdekes, mert vadásztam magamnak egy kis kompaktot és a Kitamura egyébként is jó, ez a nap meg vásárolgatásra volt szánva, szóval egyből beugrottunk és amit vettünk, azt vittük is vissza a hotelbe, így nem kellett cipelni és leraktam a nagy masinámat, mert itt volt egy darab fekete abból a szuperkompakt gépből amit néztem előtte és jó áron most meg is kaptam. Tök jó volt, nem kellett több kilós vázat cipelni.

Dél körül indultunk a Harajukura először. Ismerősnek be kellett ugrani egy boltba, ahol egy zenekiadó együtteseinek fotóiból lehet vásárolni. Kihordtam egy infarktust lábon, amikor megláttam a sort és gyorsan lőttem egy képet, pedig nagyon ki volt írva, hogy tilos. Egyből hárman ugrottak rám, hogy nem szabad. Nem teljesen értem, hogy miért, csak a tömeget fotóztam le, hogy micsoda sor van. Utána kiderült, hogy le kell menni az alsó szintre, ahol egyenként kiválogatjuk a kirakott képekből, hogy melyik kell nekik és egy táblázatban bejelölik, melyikből mennyi kell. Egy emberről 5 képet lehet és egy képből 5 képet lehet maximum. Voltak, akik több, mint százat vittek. Eszméletlen bevásárlásokat toltak. Biztos lekopott otthon a tapéta a falakról.

Sokan voltak szokás szerint a Harajukun (a hétfő ellenére), úgyhogy hamar átmentünk a Shinjukura. Itt is megvettük, ami kell és betértünk egy Pronto étterembe enni. Ez ilyen rákos-avokádós nap volt nekem, itt is ilyen tésztát ettem 🙂

Késő délután visszaindultunk a hotelbe a csomagokért és irány a reptér. Picit kalandos volt, rossz vonatra szálltunk, az Narita városába ment, nem a reptérre, ráadásul minden sarkon megállt. Szerencsére Marci észrevette és az utolsó lehetséges állomás jött pont, ahol átszállhattunk a jó vonatra, ezért simán kiértünk a reptérre.

Már megint a mi gépünk volt az utolsó, ami felszállt. Szerencsére a csomaggal nem volt gond, bár Marci feladottja 32kg volt, az enyém pedig 26. A hátikat szerencsére nem mérték le 😀 A helyünk megvolt, bár úgy fűtöttek, mintha kötelező lenne. Érdekes, hogy a nem kicsi repülőn sikerült úgy helyet kapni, hogy 3 magyar előtt ültünk. A Harajukun a GAP boltban is láttunk magyarokat. Ez volt az az út, amikor a legtöbb magyarral találkoztunk Japánban, eddig összesen ennyivel nem találkoztunk.

Vacsi után részemről bealudtam, legközelebb jó 6 órával később ébredtem, már majdnem Istanbulban voltunk, abszolút ideális. A kaja semmi extra nem volt, de kiadós. Istanbulban megvártuk szépen a csatlakozást. Anno amikor jöttünk, láttunk egy posztert, hogy küld az ember egy SMSt és van ingyen internet. Na ez az SMS elment a törököknek, és bár elég sokat voltunk a városban, már Japánban kaptam meg a jelszót. Na mondom, nem kapkodtatok. Visszafelé most ezt tudtuk használni, mert az istanbuli reptéren nincs ingyen wifi (ezt nem is értem, annyira alap dolog most már pedig…). A várakozási idő alatt így meg tudtam írni két kimaradt blogbejegyzést és már mehettünk is a pesti géphez. Gond nélkül hazaértünk és azt kell mondanom, talán így redukáltuk a minimumra az időeltolódás okozta jetlaget. Most van a második nap azóta és egész kellemesen vagyunk már.