Na, ha már behúztunk Boszniával egy új országot, ideje volt még egynek és ez volt az én 50. országom is egyben, Montenegro. Nem tudtuk, mire számíthatunk, mennyire lesz jó, így csak egy éjszakát foglaltunk, most már tudom, hogy még a környékre is kevés volt.

A hotelünk egy vidéki aparthotel volt, meglepően jó és mindenki nagyon kedves volt, így ajánlom, ez az Apart Hotel MS Katunjanin. Reggeli nincs, a parkoló viszont ingyenes és a lakás tip-top.

Reggel nekiindultunk a városnak, borzasztóan meleg volt még ekkor is, de nem volt időnk lazsálni. Láttunk egy jugoszláv hűtőmágnest és nagyon sajnáltuk később, hogy itt nem vettük meg, mert többet nem láttuk és igazán érdekes volt. Ellátogattunk egy helyi templomba, a várba és ettünk egy jónak mondott reggelizőben.

Innen a Kotori-öböl mentén haladtunk tovább, megállva egy helyen strandolni. Kis betonos rész volt és teljesen a miénk, a kutya se zavart senkit, csak minket, hogy a számára kitett ernyőt folyton elfújta a szél.

Az amerikai/egyéb messzi autók jelenlétét továbbra sem értettük, de itt is volt egy érdekes.

Megálltunk Perastban sétálni egyet. Őszintén szólva ez mindkettőnk számára kellemesebb volt, mint a később következő Kotor, ettünk is itt finomat a vízparton. Egyébként ami nehézség, hogy a városba csak helyiek hajthatnak be, parkolás meg azért jó 10 perc sétára van csak a parton és ott is szerencse kérdése.

A nap utolsó látványossága nyilván Kotor volt, amiről az öböl is kapta a nevét. Igazából a sok macskán kívül nem látom benne a nagy hype okát. Akartunk enni valami helyi édességet és csak a sokadik kávézóba tudtunk beülni, az összes mütyür macskás és a sok horvát város után már nem valami nagy durranás.

Innen még lehet túrázgatni a hegyen húzódó montenegrói falon vagy bármerre, de ilyen melegben ennyi elég is volt. Van egy komp, ami visszavisz Herceg Noviba, mi azon utaztunk vissza és igyekeztünk, mert este még be akartunk nézni Dubrovnikba. A határon láttunk egy lerohadt magyar autót, az azért vicces volt, elvégre még egy országgal odébb jártunk.