Leparkoltunk az autót és sétáltunk egyet este Dubrovnikban, nem volt rossz, csak elképesztően sok ember volt.

A szállásunk egyébként egy vidéki házban volt, ahonnan tök jó kilátásunk volt egy öbölre és kaptunk két szelet házi tortát is, amit elraktunk reggelire.

Kicsit igyekeztünk felfelé, hogy időben felérjünk a foglalt időpontunkhoz, mert jó pár órával északabbra van a Biokovo Skywalk. Le volt zárva egy út, így késésbe kerültünk, mert van egy tól-ig időszak, amikor be lehet menni és nem tudtuk, hogy mennyire veszik ezt szigorúan. Végül a tiltás ellenére behajtottunk egy szakaszra. Kiderült, hogy már járható az egész, csak erdőtűz volt és egyik irányból kint maradt a tiltó tábla, basszus. A park is, ahol a kilátó volt, az alsó része teljesen ki volt égve. A helye egyébként jó, főleg lovasoknak, mert durván tele van szórva lovakkal, mi is találkoztunk egy csapattal, plusz lefelé bocikkal.

Még ettünk egyet valahol, de már nem emlékszem, hogy merre.

A szállásunk szobája maga abszolút rendben volt, de a környék borzasztó, ráadásul a parkolás fizetős lett volna, de az egész környéken ingyenes volt (és nem garázs, hanem a ház előtt egy köves placc). Délelőtt bementünk Splitbe, de többször voltunk már, szóval túl sok újat nem mutatott.

Itt nem túl sok dolgot csináltunk ezen kívül, az esti szállásunk annyira jó volt, hogy kicsit korábban mentünk el ide, Kaštelába, egy 1600-as évekbeli épületben volt. A közelben volt egy reptér és erdőtűz a hegyekben, így néztük sokat, ahogy a repcsik lapátolják a hasukba a vizet és róják a köröket. Volt fürdőkád is, ezt nagyon éltem, ráadásul ablakkal az öbölre.

Délutánra vettünk kis hamikát és azt rágcsáltuk pihenés közben, majd sétáltunk egyet a kisvárosban.

Következő nap megálltunk Trogirban, itt alig volt ember.

Kimentünk kicsit strandolni a Čiovo szigetre, nagyon klassz volt és nem volt tömeg sem, így senkit nem zavart a kutya.

Délután betértünk Vodice városába enni egy finomat. Néztek rám furán, mert volt báránysült, azt kértem és hozzá egy kis mézet, ha maradt egy kevés a reggeliből. Megint nagyszerű volt így enni a husit.

Zatonban szálltunk meg este, ahol sajnos a parkolás közben történt némi incidens a kocsival, ami kicsit keserűbbé tette a helyet, pedig amúgy szép volt. Kicsit sétáltunk a vihar előtt a kikötőben.

Reggelre kitisztult az idő és újra nagyon meleg volt, de azért sétáltunk egyet Zadarban. Van itt egy kávézó, amit csak ajánlani tudok, a D16 Speciality Coffee Shop Zadar, életem egyik legjobb cappuccinoját adták és nagyon kedvesek voltak. A vele szemben lévő donut szendvicses rendben van, de nem extra. Viszont itt a városban ettem először Dubai csokis fagyit és kész, elvesztem. Eddig tartottam magamat, nem ültem fel a trendre, nem vettem méregdrága semmit, de itt nem volt mit tenni, pont ugyanannyiba került, mint a többi fagyi és eszméletlen finom volt. Azóta ettem még amúgy pár helyen ilyen fagyit és csokit is, egyik sem volt ennyire extázis.

Ezután már elfordultunk a tengerparttól és Zagrebig mentünk. Itt egy séta még belefért, majd a külvárosban szálltunk meg, ez volt az utolsó alvás ezen az úton. Még egy jó kis ćevapčići belefért, ettünk sajtosat és csirkéset is.

Szlovénián keresztül utaztunk haza Ausztriába. Itt még ettünk egy nagyon finomat, fagyiztunk is, szóval teljesen jó volt. Mariborban most jártunk először, olyasmi volt, mint egy kis Szentendre.