Kicsit elment az idő a tengerparton a szikláknál, így az estére tervezett programot átraktuk másnap reggelre. Elfoglaltuk a szobánkat, ami nem volt túl izgi, de a célnak megfelelt és piszok olcsó volt (Hotel Econo Fukui)

Elmentünk felfedezni az állomás körüli dínós dolgokat. Nem viccelnek.

Választottam egy sushis helyet estére, aminek nagyon jó értékelése volt és tök csalódás volt. Kiderült a végén, hogy azért van sok jó értékelés, mert akkor kap az ember ingyen fagyit. Nem az, hogy rossz volt, csak nem 4,5-ös, hanem max. 3,5.

Reggel volt egy szentély-körünk, főleg goshuinok miatt, de végülis az első egyből egész jó volt, a Sakae no Yashiro jinja, ahol egyből dínós goshuinom is lett, ráadásul festett, nem papírra nyomtatott.

A következő Fukui jinja nem volt nagy szám, leginkább egy brutalista európai épülethez hasonlított, node a goshuinjuk. Az előző helyen csodálkoztam, hogy kézi dínós van. Itt az alap körvonalakat ugyan pecsételi a nő (mondjuk az előző helyen a dínó maga is pecsét volt), de ő maga faragta ki a pecsétet és utána azt kiszínezi (emiatt picit tovább is tart, mint megszokott).

Még gyorsan beugrottunk a kocsival 10 percre található Keya Kurotatsu szentélybe, na ide már kimondottan csak goshuinért, de jó kis sárkányos hely volt.

Ennyi bemelegítés után indulhattunk Katsuyamába, ahol aztán végképp sok a dínó. Megálltunk egy-két helyen dínólesben, nehéz nem észrevenni őket.

Következhetett Japán legnagyobb és a világ egyik legnagyobb, legjelentősebb dínómúzeuma, ahol mozgó Fukuiraptor robot is volt kitéve.

Nagyon vártam már, hogy eljussunk az Echizen Daibutsuhoz. Ez egy viszonylag új templomkomplexum, de nagyon szép és egyes részein már kifejezetten ősz volt. Az idevezető boltok egy fagyis kivételével mind zárva voltak, ami azért elég szomorú. Az jó, hogy a pagodába be lehet menni, ráadásul külön belépőt sem kell hozzá venni.

Elmentünk a Heisenji Hakusan jiinjához. Én ettől kicsit többet vártam, de amúgy nem rossz, nagyon szép erdőben van és ember alig jár erre.

Gyorsan visszamentünk az amúgy nem túl nagy városba és megnéztük a kastélyát. Lehet, hogy replika, lehet, hogy kicsi, de egy cuki kis ékkő, élveztük, majd utána a szervizutakon lefotóztuk a rizsföldek felől is, onnan volt megfelelő a fény.

Még beszaladtunk egy postára és nem is tudtam, hogy van itt dínós postaláda, mázli volt.

Megnéztünk egy kirakott nagy szamurájsisakot, nem is tudtam, hogy errefelé is van.

Nagahamában volt a szállásunk, egy Biwa-tóra néző japános szoba. Nem volt reggelink, így előtte még bementünk boltba és leraboltuk.

Olyan nap következett, ahol én szinte mindenhol voltam már. Először a kastélyhoz sétáltunk el, mert mellette volt a hotelünk.

Ezután sétáltunk egyet, megnéztük a régi városrészt és a Daitsuji templomot. Visszafelé fagyizni támadt kedvünk és volt egy csapat értelmi sérült gyerek. Egyikük előttünk állt a sorban, de fizetéskor derült ki, hogy nincs nála elég pénz, így elkullogott. Mi felajánlottuk, hogy kifizetjük neki, de köszönettel elutasították az ajánlatot. Nem teljesen értettük, miért, nekünk apróság lett volna, neki pedig örömet okozott volna.

Reggel a hotel hűtőjében felejtettük a kávét és egy energia zselét, de mivel a kocsi még ott parkolt (hihetetlen olcsó volt a parkolás, 500 yen 30 órára), beugrottam a portára és elkértem. Elmentünk a közeli Nagahama Biwako Daibutsuhoz, ott tűnt fel, hogy nincs meg a vadiúj szipiszupi szemüvegem (nemrég derült ki, hogy általánosan jót tenne nekem egy szemüveg és akkor már a lehető legjobb kombót vettük meg, csak azért tűnt fel, mert hiányzott egy napszemüveg és ez sötétedős). Megint visszamentünk a hotelhez, hiszen ekkor már elhajtottunk a kocsival és szerencsére meglett, otthagytam a pulton.

Bementünk a Hikone kastélyban, nagyon szép gojoint (ez a goshuin kastélyos változata) tudtam venni emlékbe. Tele volt ilyen vízpárásító géppel, hogy lehűthesse magát az ember.

A parkolás egyébként itt nagyon nehézkes volt és relatív drága, 1000 yen. Kicsit odébb tudtunk csak megállni egy parkolóban, de ez olyan szempontból jó volt, hogy itt volt a Genkyu park is, ahol még nem voltam, de be akartunk menni.

Beugrottunk még a Taga nagyszentélyhez. Itt is trükkös a parkolás, nem tudtuk, hogy a szentélynek van saját ingyenes parkija és ezért megálltunk egy 500 yenes fizetősben egy kávézónál. Bent találkoztunk egy baromi cuki tacsival és a szentély maga is szép.

Hosszú út várt ránk, este már a Koya-hegyen foglaltuk el a templomi szállásunkat. Egyszerű, de jó kis szoba. Bővebben erről a következő posztban.

Ki akartunk még menni a városba fotózgatni kicsit, de előtte elmentünk még enni egy nagyszerű helyre, ahol van hal is (a hegyen a legtöbb lehetőség vegán). Jót beszélgettünk a tulajjal és segítettem tolmácsolni olasz-japán viszonylatban új vendégekkel.

Nem jártam még a kivilágított Koyában (ez a város neve is), egészen érdekes élmény volt. Vannak vezetett séták is egyébként, csak elindult az utolsó, mire kapcsoltunk és hát olcsó sem volt. Így legalább szabadon mozogtunk.