Reggel megint az állomásra mentünk, túl korán sötétedik, hogy ezt este meg lehessen lépni. Mentünk egy kört, majd mehettünk kirándulni, egész szép idő ígérkezett aznapra.

Első napirendi pontunk a Zuikozan Kiyomizudera volt. Itt elfelejtik a leírások megemlíteni, hogy a parkolótól azért még egy kis dimbes-dombos séta jön. A hely maga kicsit lelakott, de megint: ez nagyon szép lehet a színes fákkal, csak máskor. Viszont van szép goshuinchojuk jó áron és most már eggyel kevesebb van nekik.

Azért ide jöttünk először, hogy a nap fénypontja, az Adachi Museum of Art jobb fényeket kapjon. Itt egyrészt festmények és egyéb kiállítási tárgyak sokasága van, de a többség (amibe mi is beletartozunk), valószínűleg a kertjéért jön. Maximálisan érthető a dolog, fantasztikus. Úgy van elrendezve az egész épület is, hogy minden ablak maga egy élő festmény (egy helyen még fali tekercs is van, ami mögött a táj van) és minden ablakból mást látunk. Nagyon sajnálom, hogy ennyire kiesik a “szokásos” útvonalakból, mert külföldi rajtunk kívül nem volt és nagyon jó koncepció csodaszép kerttel. A téli, havas táj szerintem kevésbé izgi, mert nem látszanak a kavicsok, de minden más évszakban pöpec. Van bent két kávézó is, beültünk egy kicsit az egyikbe.

Visszamentünk a városba, egy pár helyen láttuk a helyi Fujit, a Daisent, így le is fotóztuk.

Van egy halpiac a környéken, de annyira nem nagy eresztés, így mentünk Sakaiminatoba, a yokai utcára sétálni egyet. Itt minden a Gegege no Kitaro animéről szól, a változatosság kedvéért ezt sem láttuk. Minden parkoló fizetős a környéken, 500 yen per nap.

Van itt egy híres híd, de őszintén szólva mi nem találtuk annyira lebilincselőnek.

Kevés napunk volt már, de a Yuushien kertet muszáj volt megnézni. Kicsit drága a belépő a parkokhoz képest, de nagyon szép is. Mi nem jól időzítettünk a napon belül sem, mert már kevesebb fény volt és mindig lemaradtunk arról, amikor ködöt engednek a víz fölé, de nagyon szép hely.

Nem végeztünk viszont annyira későn, úgy gondoltuk, kijön a matek és belefér még a Matsue kastély. Ez majdnem csont nélkül volt, ugye az utolsó beengedés itt változó, kisebb helyekre 30, nagyobbakra 60 perccel zárás előtt van. Ez csak kisebb volt, oda is értünk még korábban kicsit, gondoltuk, leparkolunk és megyünk be. Viszont vásár volt a kastély parkolójában, így arrébb kellett mennünk a kocsival, plusz nekem kellett még kastélypecsét is, ami szintén 5-kor zárt és azt hittem, nem értünk volna le, így belépés előtt akartam megvenni (kijöttünk 5 előtt, nem nagy a kasi). Marci előrement jegyet venni, én mentem a pecsétért és futottam, mint egy marha felfelé a lépcsőn. Ekkor Marci amúgy már kevésbé volt beteg, én viszont már térdig gázoltam a takonyban, nagyszerű volt, még jó, hogy maszk volt rajtam, nem a hideg levegőt lapátoltam magamba. Kicsit flexibilisebbek voltak és beengedtek minket még, ott már rendezhettem a soraimat. Mivel ez egy eredeti kastély (ilyenből 12 van az országban csak), nem replika, ezért belül nem túl sok minden van.

Este már tényleg csak a szállodába mentünk (egy Gundam csatornafedél megkeresése után), Izumoba kellett még eljutnunk és az egy óra volt. A naplemente érdeklődés hiányában elmaradt.