Nem volt reggelink a szobához, így lementünk egy közeli kis kávézóba, ahol kávé ugyan nem volt, de több lábfürdő igen. Láttunk egy baromi cuki plüss fehér rókát, de limitált kiadás volt tavaszról, sehol nem lehetett megvenni.

Legurultunk Hofu városába, először megnéztük a Hofu tenmangut, egészen jó volt.

Elmentünk a Mori kertbe és több változást találtunk ki. A legkardinálisabb ötletünk az volt, hogy mi lennénk a hely gazdái, mert a képek talán nem adják vissza télen, de igazán szép park volt és a házba be se mentünk. Nyugi, mi is engednénk látogatókat, csak nem egész nap vagy nem minden nap.

Beugrottunk Shinan-yoba, de annyira ezt sem tudom javasolni megállóként. Először egy parkban jártunk, ahol volt egy meglepően hollandos és nagy szélmalom egy kedves bácsival. Csak a második emeletére lehet felmenni az épületnek, így nem szántunk rá időt, elég volt felcaplatni a hegyre.

A közelben pedig van egy elvileg csecses templom, de gyakorlatilag ez csak az emákat jelentette, maga a hely nagyon nulla volt. Sok hasonló furcsa templomban, szentélyben jártunk, de ez volt a leggyengébb, a Kawasaki kannon.

Nem baj, délutánra csemegét tartogattam. Többször hoztam már utasokat Iwakuniba, de Marci még nem járt itt és akkor beletettem olyat is, ami nekem is új volt. Egyrészt autóval érkeztünk, így a Kintai-híd lábánál, a folyóparton lévő parkolóba állhattunk le, ami egyrészt ingyenes, másrészt tök sok kreatív fotóra nyílt lehetőség.

Természetesen átsétáltunk, vettünk lótuszgyökeres fagyit (semmi izgi), láttunk egy szénüzemű autót. Pont lekéstük a felvonót, így amíg vártuk a következőt, megnéztük az itt található Kikko szentélyt.

Elmentünk a Shirohebi szentélybe, mert megmondom őszintén, azt reméltem, hogy a kígyó évében a fehér kígyó szentélyben szép goshuin lesz, de nem. Fizettünk 100 yent, hogy lássuk az élő kígyókat, de se ez, se a szentély rész nem erős, még ha van is néhány fehér kígyós utalás imitt-amott.

A belvárosban megkerestünk néhány repcsis csatfedet, majd ha már itt voltunk, gondoltuk, kinézünk a reptérre. Van itt egy kereskedelmi nem túl nagy és egy katonai repcsis bázis mellette. A hely maga nem volt nagy dolog, ami meglepett minket, az viszont az volt, hogy a nem túl sok géppel kecsegtető kilátó fizetős volt. Nem volt drága, mert 100 yen, de az elvet magát nem értjük. Ha a katonai reptér közelsége miatt van, akkor nem hiszem, hogy bárkit visszatart, de nem láttunk sorokat se, hogy annyi embert érdekelne.

Beugrottunk a Hiroshima Outletbe este, de végül semmit sem vettünk, csak ettünk egy közepesen vackot. A szállásunk bent volt az állomás közelében, egy korábbi apartman épületet alakítottak át, viszont így volt mosó-szárítógép, tudtunk intézni két fordulót (ingyen). Ajánlom amúgy a helyet, ez a fav Hiroshima Stadium, csak néha tök drága, nekünk most mázlink volt.

Reggel megkerestük a vadiúj csafikat az állomásnál, legalább sétáltunk egyet.

Mentünk Kuréba, ahol megint katonai dolgok vannak, néhány tengeralattjáró, néhány hajó meg egy múzeum, de végül nem mentünk be ide, nem tűnt annyira érdekesnek.

Elmentünk viszont Saijo városkába, itt sok szakélepárló van, vettünk is ajándékot otthonra.

Közel van ide a Sensekien park, ettől akkor is többet vártam, ha tél van. Aztán lehet, hogy csak túl sokat vártunk tőle meg túl sok igazán szépet láttunk már.

Elkanyarodtunk Onomichi felé, de első mozdulattal még egy tengerben lévő toriihoz érkeztünk. Sajnos a parton található része a szentélynek megint semmi nem volt, de a torii egész okés.

Bementünk Onomichibe, hogy a számtalan itteni templom közül megnézzünk egyet, aminek szép kertje van, a Jodojit. Iszonyat kalandos volt a parkolóig felhajtani, amennyiben a szívroham kerülget egy két oldalról betonnal lezárt egy sávos úton a bérelt autóval közlekedni és néha megjelenik szemből is valaki. Ezekután zárva volt a kert már télre.

Majd beszaladtunk Fukuyamába, van itt egy látványos házasságkötő épület (nem működő templom).

Voltunk már Kurashikiben, de most este, sötétben akartunk néhány képet csinálni bent. Nem volt annyira nagyon szuper, mint reméltük, de nem rossz.

Este már csak Okayamába mentünk, itt volt a szállásunk egy sima business hotelben, ahol meg szoktam szállni manókkal. Egynek jó és olcsó (31€ volt a nagyobbik szoba).

Reggel a Kibitsu szentélyben kezdtünk, egész jó és szép lehet az őszi szezon is – csak két héttel korábban. Induláskor vettünk barackos dolgokat (ugye itt a Momotaro-sztori a környéken és a momo barack) és lapított anago tengeri angolnát. Nem mondom, hogy nem volt fura.

Volt itt közvetlen még egy kis szentélyke, az Uga jinja, akkor már megnéztük.

10 perc kb. innen a furcsa Saijo Inari Myokyo templom. Totál szentély az egész, de a térképen az előző névvel szerepel. Korábban nem voltak csak shinto vagy csak buddhista helyek, hanem sok a vegyes, ez később vált csak ketté, de ennyire, hogy a neve is mindkettőt tükrözi, ilyet nem láttam még és lusta voltam utánaolvasni még. A kisautónak lett nagy piros toriis képe is, ha már lúd.

Kicsit odébb volt és annyira nem is volt erős a Manekineko múzeum, de kihúztuk a bakancslistáról. Itt van lehetőség saját macskát is festeni, de én nem akartam.

Beugrottunk Tatsuno városába, első körben a kastély miatt, ami ingyen látogatható és meglepően jó. A pecsétjeik nem voltak extrák, abból nem hoztam most.

Szóval mint kiderült, ez egyébként egy végtelenül cuki városka, csak javasolni tudom bárkinek, hogy töltsön itt némi időt. Mi voltunk itt turisták és néhány japán.

Megint nem túl messze van innen az Ikaruga templom, beugrottunk ide, hogy nektek ne kelljen. Viszont az tagadhatatlan, hogy itt láttunk először templomon belüli megemelhető hidat. Utána még beugrottunk Himejibe venni valamit.

Megint a Portopiában szálltunk meg (idén harmadszor, ez nem jellemző ránk) és elképesztő, hogy a harmadik különböző szobát kaptuk, ez most idősebb volt (és ez volt a 3 éjszaka közül a legdrágább).

Kivittük a csomagokat, leraktuk és fordultunk is vissza a városba, úgy terveztük, hogy leadjuk a kocsit, mert eddig az estéig béreltük, majd megnézzük a karivásárt a tengernél. Útközben néztem, hogy höhh, az egyik épület tök szépen ki van világítva, de mondom itt repült valami. Marci vezetett, nem látta, ez kb. 18 óra volt. Minden ment terv szerint és lementünk a karifához. Ott sétálgattunk egy ideig, de előtte útközben egy szimpi helyen foglaltunk 20 órára egy étteremben két főre helyet, így addigra el is jöttünk, nem volt nagy szám a vásár. Utána gugliztuk meg, hogy mi lehetett az, mert nem láttunk bent semmi olyan fényt, amit leírtam. Drón fényshow volt. 18 és 20 órakor 😀 De legalább a kaja jó volt, az utolsó képen meg ott a csaptelep, ami szintén sushi volt, el kellett forgatni, hogy vízhez jusson az ember. Volt itt egy félvér alkalmazott (japán x amerikai/német), ő végre normálisan meg tudta dicsérni a japánomat.