A reggeli már sokkal kevésbé volt számomra kedves, kár érte. Még fürcsiztünk egyet és masziszékeztem, majd kimentünk egy közeli kis tavat megnézni.

Bementünk sétálni egyet Hagi városkába, itt sem volt túl sok ember (nulla turista). Bementünk megnézni egy régi házat, ott legalább nem volt kesztyűs fagyos idő, mint aaz utcákon.

A Motonosumi szentélybe mentünk, ez fontos pont volt, autó nélkül szinte megközelíthetetlen. Én egy picit nagyobb francot vártam. A hely ingyenes, a parkolás 500 yen és kikerülhetetlen. Viszont van ingyenes goshuin (nem is becsületkasszás) és nagyon sokféle becsületkasszás mütyürke. Kicsit kommandóztunk itt is a sziklákon, már belejöttünk.

Megálltunk egy hídnál, ami rendkívül szép lehet – csak nem ilyenkor.

A Fukutoku inari szentélyt véletlenül találtam, de az rossz volt, hogy csomó helyen nem lehetett fotózni, így csak ilyen nagy totálok vannak. Illetve ami furcsa volt, az néhány torii a sorban fém cső volt, mint egy vízvezeték. Itt viszont volt egy nagy kapu a bejáratnál, forgalom meg alig, ezért lettek a kisautónak menő képei. Ez volt az első fotózása.

Kevesebb időt töltüttnk több helyen is, így nagyon jól álltunk, viszont másnapra esőt mondtak és így ezen a napon megnéztünk másnapikat. A Hikoshima hachimanguba mentünk először, de főleg goshuinért.

Elmentünk a Kozan-ji templomba a szép kertjéért, ami biztosan tud szép lenni, csak ismét nem most. Közel van hozzá a Chofuen, erre ugyanez érvényes, itt van néhány kép a két helyről.

Visszagurultunk a város felé, először az Akama jinguba, érdekes, kicsit más hely, mint általában.

A Kameyama hachimangu is jó volt, voltak fuguk kirakva és ginkgos goshuint szereztem.

A városban még volt néhány érdekes pont útközben, postaládák meg ilyesmik, azt így egyben hozom.

Egy picit átugrottunk Kyushu szigetére, hogy naplementében fotózzuk az átvezető hidat. Odafelé a hídon mentünk, visszafelé az alagútban, így mindent kipróbáltunk. Volt a szentélynél épphogy még szép goshuin, naná, hogy bezsákoltam egyet. Voltak amúgy horror luxus cuccuk is, remélem, igazi aranyból (nem volt szabad lefotózni).

Na itt már eljött az idő, elfoglaltuk a szobánkat, újonnan lett Koko hotelben szálltunk meg. Nem rossz, nem is extra.

Még kimentünk este kicsit sétálni és enni egészen fincsit, jó volt.

Reggel be akartunk menni a halpiacra, így is lett. Mondjuk zárva volt az egész, csak szerdán van szünnapjuk, de bementünk, csak enni nem tudtunk semmit Így megnéztük a Dannoura csatatér emlékművét és egy boltban vettünk sashimit. Nem siettünk igazán, hiszen előző délután bedolgoztunk a délelőttből.

Mivel ott sütött a nap, irányba vettük Yamaguchi városát és a hozzá tartozó Yuda onsent. Először a Toshunjihoz mentünk, jött egy férfi slattyogós flip-flopban és hátravitt minket a nagy bakkecske mellett és volt ott egy furcsa Buddha, ami magában egy polcrendszer volt és valószínűleg különféle tripek hatása alatt készült kisebb Buddhák voltak benne. Esti kivilágítás is volt hozzá, de akkor még furcsább lehet.

Egy sarokra innen van a Rurikoji, na ez nagyon pöpec. Főleg máskor, mert a kopasz fák itt se dobtak a látképen. Ahogy innen indultunk elfelé, kiszúrtam az utcán egy lovat, amit egy fehér srác sétáltatott, megkérdeztük, 26 éves. A ló mármint, nem a srác.

A Jyoei-jivel szintén csak annyi volt a gond, hogy nem jókor voltunk itt, de szép lehet. Nincs mit tenni, ilyenkor érünk rá hosszabban kimozdulni.

Még mentünk boltba, mert előzetes kutatásaink alapján nem volt semmi erősebb étterem a hotel környékén és itt nem volt félpanziónk sem. Vettünk sushit, megnéztük a naplementét. A recepción ami volt, olyat nem láttunk még. Sorszámot adtak mindenkinek a bejelentkezéshez is, mi voltunk a 14-esek, így egész sokat kellett várni. Felmentünk, ettünk, sétáltunk egyet és utána volt egy foglalásunk egy privát fürcsibe, mert itt a nagyba nem mehettem tetoválással.