Korean reggel indultam már, hiába száll fel a gép csak este, az utolsó reggelen úgyse tudnék sokáig aludni.

Időben kiértünk szépen a vonatállomásra és elzötyögtem a bécsi Westbahnhofra. Eleinte úgy voltam vele, hogy max átsétálok a Hauptbahnhofra, de egyrészt majdnem esett, rossz idő volt sétálni, másrészt minden zárva volt, figyelmen kívül hagytam, hogy húsvéthétfő napján utazok, így kevésbé volt izgi a séta gondolata, így vettem online egy villamosjegyet és néhány perc alatt eljutottam a célomhoz. Itt szerencsére néhány dolog nyitva volt, tudtam enni a kedvenc itteni szendvicsesemnél és vártam szépen a buszomat. Egyszer elment mellettem egy őrült magyar nő, először azt hittem, telefonál, de nem, füles nélkül ordibált, hogy “nem engedtem meg, hogy hozzám érj” meg hogy “ki foglak dobatni, nem ezt beszéltük meg”. Jó hallani, hogy öregbítik a magyarok hírnevét külföldiában.

A buszom időben ott volt, beraktam a csomagot. A fedélzeten ott volt szépen a helyem, egy kínai ült mellettem, de szerencsére a másik oldalra, a buszvezető mögé nem érkezett, aki oda vette a helyjegyét, így átült oda, kényelmesen utaztam Pestig. A Népligetnél még annyi izgi dolog se volt, így gyors WC és indultam volna a reptér felé, ott csak jobb várakozni. Bementem a BKV irodába, mert nem voltam biztos benne, milyen jeggyel érek ki, ezt az infót megkaptam, de amikor jegyet vettem volna, ott nem tudtam, azt mondta, tegyem meg online (volt nála kassza és kártyaolvasó is), nehogy már egy percet dolgoznia kelljen. Megvettem, de nem utaztam még metrón digitális jeggyel, nem tudtam, hogy kell élesíteni, azt hittem, a kocsin kell majd beolvasni, ahogy a buszok esetében. Egy utast kérdeztem, ő is azt hitte, kívül van QR kód hozzá, de ott se volt. Szerencsére nem volt kaller a Kökinél sem, így ott a busznál már tudtam “legálisan” utazni. A buszon írogattunk manókkal, kiderült, ők is ott vannak velem a buszon, így onnan együtt mentünk.

A reptéren most vettem észre először, hogy van egy Spar is és nyitva volt, így tudtam venni Túró rudit és ott üldögéltünk és vártuk a többieket.

A pultnál szinte minden rendben volt, viszont az egyik manóm rettentően elírta a nevét és egy óra volt csak megoldani, azt mondták, örüljünk, ha sikerül, de ha stresszes is volt a telefonálás, de megoldottuk. A secu és az útlevélellenőrzés nagyon gyors volt, bent beszélgettünk tovább. Ott állt már a repcsi is, meg lett egy tök menő új Liszt Ferences installáció is, megnéztük és induláskor kaptunk egy szép naplementét.

A repülés szerencsére eseménymentes volt, tengeri menüt kértem a hosszú járaton. Napsütéses időben értünk Seoulba, ahol megint minden rendben ment. Még találtam barackos vizet is, amit Japánban szoktam inni és okos WC volt.

A második járat is teljesen rendben volt. Itt nem tudtam tengerit választani, de meglepően jobb volt, mint amire számítottam, ha nem is úgy nézett ki, mint a képen az applikációban a leírásnál.

Tokyoban átvettük szépen a csomagokat, mindenkinek megvolt minden kereke, majd vettünk vonatjegyeket a városba. A Naritára érkeztünk, ez azért kicsit odébb van, izgultam, hogy mindenki odaérjen becsekkolási időben. Egy ember vette meg mindenkinek a jegyet és ez nagyon jó volt, mert kettő is eltűnt az út során, de odaérve a pultnál bizonyítani tudtuk, hogy 11 jegyet vettünk, annyian voltunk, így átengedtek, csak kicsit leszidtak engem, hogy legközelebb jobban vigyázzunk.

A hotelem most egy rég kinézett kapszulahotel volt, nagyon szépet kaptam, de mivel nem volt nemek szerint szétszedve az emelet, több férfi volt a részlegben, így kicsit hangosabbak voltak éjjel, így ezentúl nem itt fogok megszállni.