Tokyoban meglepett kicsit, hogy még voltak cserifák. Az első reggelt egy asakusai sétával kezdtük.

Innen Shibamatába mentünk, egyből megmutathattam a nyugodtabb oldalát a metropolisznak. Egyszer voltam már erre, de még mindig nagyon hangulatos és most sokkal szebb volt a növényzet, túl a cserivirágzás csúcsán, már a zöld szektorban. Voltunk a Taishakutenben, a szép Yamamoto-tei teázóban és a Tora-san múzeumban is, majd közkívánatra kicsit bóklásztunk még a helyi kis utcákban.

Innen visszamentünk a városba, ahol várt már minket az újra megnyitott nagy kedvencem, a mostanra több éves felújításon átesett Edo Tokyo múzeum. Csak 800 yen a belépő, én tényleg meleg szívvel ajánlom bárkinek, most még interaktívabb lett.

Délután sétáltunk egyet a Ginza városrészben és a császári palotánál zártuk a kört.

Naplementére még jegyünk volt a Tokyo Towerbe, aminek a felső szintjén még én sem jártam soha. Épphogy kijött a matek, mert vagy fél óra volt feljutni, nem csak mi gondoltuk azt, hogy ez az egyik legjobb időszak idelátogatni és nem fértünk be a liftekbe, útközben volt fotózás is és ingyen ital, de sikerült időben megoldani.

Este már csak egy taxira volt erőnk, visszamentünk a szállásaink környékére és ettünk az egyik kedvenc kricsmimben.

Másnap reggel korán keltünk, buszjegyünk volt a Fujihoz. Előtte még betettük a nagy bőröndöket szekrénybe és én elmentem egy kis szentélyhez, sétálgattam a csendes hajnali városban. Tokyo mindig későn ébred.

Gyakran hagyok egy éjszakát a Fujinál, hogy több esély legyen látni a vulkánt, mert gyakran csak reggel bújik elő a felhők közül, de most nem ez volt a helyzet. Ha nem is tökéletes fényekben, de egész nap kísért minket a nap során. Először a pagodához zarándokoltunk fel (lett is másnap izomláza szinte mindenkinek). A cserivirágok tökéletesek voltak.

A terv az volt, hogy innen a szokásos felvonóval egy másik kilátóba megyünk, de nagyon sokára volt csak szabad jegy, így ezt elvetettük. Helyette busszal a Saiko Iyashi-no-Sato skanzenbe mentünk, ahol én se jártam előtte. Kicsit itt korán voltunk itt a cserivirágokhoz, de annyi baj legyen.

Kawaguchikoba visszatérve már csak egy jó kis hússütésre volt erőnk és kicsit lerabolni a közeli Book off üzletét, majd mindenki ment aludni.

Másnap reggel már eléggé felhős volt az ég, néha csepegett is az eső a buszozás közben, de láttunk egy vicces dolgot egy kocsi seggén. Forgott is menet közben.

A Nezu szentélybe mentünk, ahol az idő nem volt optimális a sétára, de mit van mit tenni, ha ekkor van az ember Tokyoban. A virágok igyekeztek.

Az Asakusa negyedben már jártunk ugyan kicsit, de most mutattam meg a Sensojit és környékét alaposabban, majd szabadidőnk volt. Én elmentem a Yasakiinari szentélybe, hogy lovas goshuint raboljak.

Este a Shibuyához mentünk, de esőben ez se az igazi, főleg nem a kilátója. Utána kivettük a csomagokat a bőröndből és mindenki mehetett aludni. Én most az egyik kedvenc kapszulahotelemet választottam, a MyCUBE-ot.

Másnap kicsit korán keltünk, mert Kamakura volt a cél. Ez talán az egyik legkevésbé izgalmas nap Tokyo környékén, általában ugyanazokra a helyekre viszem a manókat, Kotokuin, Hasedera, Hokokuji. Érdekes volt, hogy egészen színes falevelek is voltak, így kicsit az őszi hangulatot is kipipálhattuk áprilisban.

Este én elmentem edzeni Shinjukuhoz, nagyon jó helyet találtam (kevésből válogathatok, ahova mehetek tetoválással is). Ez egy óriási komplexum, van benne fürdő is és szauna (ehhez másfajta jegy kell). Kicsit talán drága, de ha mindent használ az ember, egészen jó és van ittalvós jegy is. Itt egy album, a fürdős részeken természetesen nem lehet fotózni, egész sokan is voltak. Kicsit az edzős gépek amúgy le vannak rohadva, szabadtéri az egész és sajnos nem takarják le őket éjszakára (esőben ez a rész zárva). A hely neve egyébként Thermae-yu.

Egy haverommal mi még elmentünk kipótolni a proteint és megnéztük a Tokyo Night&Light programot, de elrontottam és nem a Pokémon előadásra jöttünk, a zene is halkabb lett, mint korábban és nagyon sok ember volt.

A következő nap egy vasárnap volt, így a legnagyobb bolhapiacon kezdtünk, amit többen fogadtak nagy lelkesedéssel. Találkoztam egy mukival is, aki sok kis kappás bizbaszt öltött magára. Mivel ez a vásár egyébként a lóversenypálya parkolójában van, a monorail vágányától ráláttunk a versenyistállókra is. Meglepő volt számomra, hogy annyira lepukkant, mint a budapesti épületek.

Innen szavazni mentünk. Sose jártam még előtte az itteni nagykövetségen (meg amúgy is életemben csak a bécsiben voltam). Egész gyorsan lement az egész, pedig 500+ ember regisztrált ide. Én csak levélszavazatokat dobtam be.

Délután először a Meiji jinguhoz vittem a csapatot, majd én elmentem goshuint vadászni, amíg ők körbenéztek, majd elvesztek a tömegben és mini malacokat simogattak. Innen Odaiba szigetére mentünk, majd szabad program volt.

Hétfőre hagytam Nikkot, hogy talán kevesebb ember lesz és egyrészt így lett, másrészt sok étterem zárva volt, így a nap végén nehézkes volt ennünk valamit. Most először bementünk a Kanaya régi ryokanba is, ahol egy cuki néni privát vezetést is tartott nekünk, mesélt japánul és én fordítottam a manóknak.