Ilyet még nem csináltunk, délről északra gyakorlatilag áthaladtunk a városon, kocsival érdekes volt.

A repülős Hiko szentélyben kezdtünk Kyoto külvárosában. Jobbat vártam, de azért lett repülős goshuinom. Az osakai repülős szentély jobb.

Innen felmentünk az Iwashimizu szentélybe felvonóval.

A Nogi szentély is régóta rajta volt a bakancslistán, most végre eljutottunk ide is. Igazából a hely olyan közepes, de itt kaptam életemben először festett 3 oldalas goshuint és nem ez volt a legnagyobb, csak ez tetszett.

Van egy lovacskás helyis, a Fujinomori szentély, ide is beugrottunk, de túl sok időt nem töltöttünk bent, itt már szenvedtem a hőségtől, mint a kutya. Mondjuk ő szereti a meleget és a napsütést. Nem rossz amúgy, érdekes, hogy a kézmosó lófej (általában sárkány) és régi képek vannak, de ha valaki nem kötődik a lovakhoz, csak külön nem javaslom. Kicsit csalódás volt, hogy a goshuin nem lovas témájú volt (bezzeg az italautomata igen), de legalább kis mütyürt vettem lovasat. Mondjuk az szokott lenni máshol is, csak nem ilyen.

Ezután már a szállásra mentünk, ledobtuk a csomagot és pihentünk kicsit. Nagyon jó helyen foglaltam jó áron klassz szobát, sétatávolságra voltunk az utolsó pontunktól.

Megnéztük esti fényekben a Mikane szentélyt, nappal voltam már itt.

Vettünk egy jegyet a NAKED Nijo kastélyos fényvetítésére, ez volt az utolsó nap. Nem volt rossz, szúnyogirtó itt is volt kitéve, hogy használjuk bőségesen, nem is ok nélkül.

Hazafelé sétálva még éhesek voltunk, kinéztünk egy helyet, ahol a citrusos levesem is volt. Nem akartak beengedni, hogy 10-ig vannak nyitva és már elmúlt 9, de elmondtam, hogy már tudjuk, mit szeretnénk rendelni és így beengedtek. Később hallottuk, hogy feleslegesen izgult a pincérnő, csak félkor volt az utolsó rendelés. Nagyon jó volt a leves, ez egyébként főleg csak nyáron elérhető.

A parkolónkból kihajtva elmentünk az arcot formázó házhoz, ebben ennyi van. Meg egy bolt van benne egyébként, mármint az épületben, de ritkán van nyitva és nem is érdekelt minket.

Az igazi programot az Awata szentélyben kezdtünk, ez a kardművességről ismert, de ez se éri meg igazán a kitérőt.

Megálltunk egy kis templomnál, mert úgy tudtam, szépek a goshuinjaik, de aznap nem volt ott a festő bácsi. Egy másik szerzetes volt, kértem egy “egyszerűbbet” tőle. Kicsit elrontotta a pecsétet, de mivel sok írás van rajta, nem nagyon látszik.

Igazából csak töltelékként tettem be az Enkoji templomot, mert csak 11-kor nyitott a hely, ahova be akartam menni később, de nagyon szuper hely, mindenkinek javaslom. Le lehet ülni a főépület szélére és onnan nézni a szép kertet, nagyon nyugis.

Következhetett a Nyan-nyan-ji, ami szerintem nem is igazi templom. Annyira kiesik, hogy csak akkor volt esélyem eljutni ide szinte, ha kocsival jöttünk ki, így ez is történt. Voltak itt ilyen művészeti alkotások, ezekről nem is kell beszélnem, ott vannak a képek. Még a WC is macskás egyébként, macskásoknak nagyon javaslom, cuki hely, csak tényleg nehéz megközelíteni.

Felmentünk a Kuramadera templomba, ettől én picit többet vártam. A parkolás fizetős, 500 yen és ha éppen nincs kint személyzet, akkor nagyon kreatívan ki van téve egy kis flakon rögzítve a helyek mögé és abba kell beszuszakolni a pénzt.

Itt egy kicsit gondba kerültünk, mert le volt zárva az út arra, amerre menni akartunk és nem volt időben megoldható kerülő másik oldalról. Böködtem kicsit a térképet és így találtam a Sanzen-in templomot. Úgy látszik, a kínaiak már korábban bökdösték a térképet (vagy inkább megint valami influenszer volt itt), de tele volt velük a hely, mindenki modellnek képzelte magát. Nagyszerű templom, de már most túl sok ember van itt. Annyira tetszett, hogy beemelném a kötelező látnivalók közé a városban, de eléggé kiesik. Ősszel mesés lehet. A teázóban egyébként a fotózós emberek fölé az van kiírva, hogy a teaházat kérik csak teázásra használni és nem fotózásra. Érdekli ám őket.