Kyotoban egyszerűen túl sok látnivaló van (nem még a környékével együtt), de néhány hely amolyan “kötelező”.

Pontosan ilyen a város szélén található Kinkakuji is. Nagyon szép idő volt, így most bementem megint, de azt hiszem, utoljára, bent nincs is annyira sok dolog mesélnivaló.

Két kisebb szentély következett, a Shiramine jinja és a Seimei jingu, amik érdekesek, bár kívül esnek az átlagos turista látogatási útvonalán.

Következett a Nijo, én addig vadásztam nekik goshuinokat és megnéztem egy programlehetőséget a közelben, majd mentünk az Okazaki jinja aranyos nyuszis dolgaihoz.

A Heian jingunál meglepetés volt a manóknak. Betettem erre a napra ezt a helyet és később ránéztem, hogy milyenek a goshuinok, hátha kitették a honlapra, majd ekkor láttam, hogy gésás fesztivál lesz ingyenes látogatással. Bementünk most a parkba is, nagyon szép volt.

Elmentünk a Seiganji kevésbé ismert nagy Buddhájához, ahol beleszaladtunk egy buddhista szertartásba, amit becsülettel végigültünk, ráfért a csapatra egy kis pihenés és még hol volt a nap vége! Ezután séta következett, nem volt még meg a napi kilométerszámunk, néhány érdekesség érintésével elmentünk a Gion-negyedbe.

Véletlen, hogy találtam egy kivilágítást a Kodaijiban, így ez következett. Csak 800 yen a belépő és nagyon jó volt, a bambuszerdőbe is be lehetett menni. Imádom amúgy, hogy a legtöbb turistának Arashiyama jut eszébe a bambuszról, amikor millió más helyen is van. Mondjuk addig jó, mert így a többi helyen nincs akkora tömeg. A Kodaijiból lett nagyon menő foszforeszkáló goshuinunk is.

Bármennyire is kivolt mindenki, most volt itt az alkalom a Fushimi inari szentély meglátogatására, este jóval kevesebben vannak, tökéletes volt.

Másnap szabadprogram volt, így én egy sárgadinnyés itallal nyitottam, ami természetesen ugyanúgy nézett ki, mint a reklámban. Innen Maibarába mentünk haverral, mentünk először a Seiganjiba (ugye előző nap is egy ilyen nevű templomban voltunk, csak azt úgy írják, hogy 誓願寺, ez pedig 青岸寺 (az utolsó írásjegy a templom). Nagyon kis csendes hely, meg kellene venni.

Volt néhány érdekesség még sétatávolságon belül, de semmi extra, nyugodt környék.

Kusatsuba mentünk, itt nem jártam még, ez korábban egy útvonal pihenővárosa volt. Ettünk is, de semmi kiemelkedő nem volt.

Még egy városka volt vissza Kyoto felé, Otsu. Ez is egészen nyugodt környék, turista nem téved erre. A Jifukuzenjibe mentünk és a Tenson jinjába, plusz egy kicsit a tópartra.

Pihentünk kicsit és este még néhányan elmentünk a most tavasszal nyílt teamLab új múzeumába, egészen jó volt. Elképzelhető, hogy kicsit talán túl sok képet csináltam. Csak elképzelhető.

Nem maradhatott ki természetesen Nara sem, megbuburgásztuk az őzikéket kellőképp.

Az utolsó kyotoi nap reggelét Arashiyamában töltöttük, ahol eltökélt szándékom megmutatni azt, hogy ez a környék sokkal több annál, semmint egy túlhypeolt bambuszerdő (amiből egyébként van rengeteg országszerte, csak ennek a helynek jó a PR-ja). Ha már nem lehet lebeszélni az embereket arról, hogy ezt a programot ugorjuk át, tegyük értékessé a napot.

Most először bementünk a Rakushishába is, ami egy haiku költő háza volt. Erősen javaslom annak, akit érdekelnek a régi házak, jó helyen van és más látogató nem is volt.

Cserébe a Tenryu-ji kertjében horror sok ember volt, a nap sem sütött, így nem is volt minden tökéletes. A villamosmegállónál kipróbáltuk a lábfürdőt, életemben először fizettem ezért, országszerte több száz, ha nem több ezer van belőle és mindegyik ingyenes, maximum a türcsiért kell fizetni, de ha viszel magaddal, az is kiesik. Tipikus turistalehúzás.

Tervben volt még, hogy beülünk a Komyo-in jó kis kertjébe pihenni, de mikor odaértünk, akkor derült ki, hogy zártkörű rendezvényt tartanak. Így sétáltunk egyet a Tofukujiban, átmentünk az ingyenes részén és indultunk Himejibe.

A Daiwa Roynet hotelben már megszálltam, de most egészen más volt valahogy.