A csapat felével együtt indultunk Uedába, ahol én sem jártam még. Érdekes, aranyos városka, ha valakinek útba esik, érdemes néhány órát rászánni.

Uedában akkora szerencsénk volt, hogy elkaptunk egy szamurájnak beöltözött mukit is, akit (Japánról lévén szó) nem csak pénzért lehetett fotózgatni a várral a háttérben és a kastélyhoz kapcsolódó szentély goshuinja is nagyon szép volt. A kastély gojoinját sajnos teljesen elfelejtettem és nem hoztam, muszáj lesz újra megállnom egyszer majd itt.

Nagano jobb volt, mint amire emlékeztem, talán hoznom kellene ide később csoportot is, eddig nem gondoltam rá.

Toyamában át kellett vennünk a bérletünket, így meg kellett szakítani egy fél órára az utazásunkat, de hamar megvolt. Kanazawába már sötétben értünk. Kellemes kis hotelszobát foglaltam 10 perc sétára az állomástól.

Reggel a piacon kezdtünk csonka csapattal, nem mindenkit érdekelt, volt, aki pihenni szeretett volna. Innen a kastély kertjén sétáltunk át a Kenrokuenig, a kastélyt épp felújítják.

A Kenrokuen szép volt, néhány fa is virágba volt még borulva. Egy muki fotózta a smartdollhoz hasonló babáját, de nem attól a cégtől vette és amúgy kínai volt, kicsit nehéz volt a kommunikáció.

Lementünk az Oyama jinjába, majd innen a szamurájnegyedbe, ahol megnéztünk néhány házat. Nem volt túl jó az időjárás, már majdnem esett. A Sendake-kertben megint szerencsénk volt, itt a szamurájház tulajdonosa vezetett körbe minket.

Az egyik teanegyedbe mentünk ezután, majd szétvált a csapat. Én meglátogattam az Ishiura és a Kanazawa jinjákat, természetesen goshuinvadászatra mentem, mindkét helyen különleges volt a kézmosó. Nagyon esett az eső, időjárás tekintetében ez volt a legrosszabb napunk az egész úton.

Este még vonatoztunk egy kicsit és elfoglaltuk a szállásunkat Kyotoban.